Gabe Cooper: Álom
Húsom is van, vérem is van,
mégis te töltesz ki belül,
vonásaid varázsa vonz,
s ezt benned érzem egyedül.
Minden gondolatom csapong
nélküled minden nap csak kong,
te vagy nappalom, életem,
nélküled ezt nem élhetem.
Mindig, bárhol várni foglak,
karom, szívem rád nyitottak,
ha jövőnk megérint téged,
tudd, hogy én itt vagyok néked.
Lehet addigra rongy leszek,
s büszkeségem odaveszett,
mert álmaim kifacsarnak,
s ébredésem mind jobban fáj.
De te oly édes álom vagy,
úgy megringatsz, s úgy hatsz,
szívesen alszok át veled,
akár egy teljes életet.
Gabe Cooper: Megfesteni a szelet
Van mikor belekap a szél a lángba,
de megcsípi őt is a láng fullánkja,
így a láng szépen megfesti a szelet,
az már sebesebben fut tovább vele.
Tehát nem ám úgy „langsam spezieren”,
inkább felkavarón, mégis gyöngéden,
villámmentesen, de villám-léptűen,
simogatón ölelkeznek, örökké hűen.
Gabe Cooper: Hópihe
Lágy esőből ónná keményített fagy,
nagyot zuhanva ér csak közeledbe,
hiszen téged keres, s végre való vagy,
- hozzád tapadni születtem öledbe.
Míg hópehelyként olvadok lábadon,
rajtad csüngök, mert a mosolyod kérlel,
gyümölcs illatod orromon áthatol,
s hozzád köt, ahogy szerelmed megérlel.
Mámoros mélység alattunk a pázsit,
Szállnánk a szélben és lógatnánk lábunk,
de szírmok közül is messziről látszik,
mennyire szép lett veled vad világunk!
Gabe Cooper: Oldalpárok
Egy oldalas neked - és egy oldalas nekem,
veled én az egyoldalas mindkét felét kenem.
Egy egyoldalas lemezen elfér egész énekem és életem,
mert a leges-legjobb oldalam lettél énnekem, Életem.
Csak egy oldalt elálló tincs,
de több, mint ami kincs,
náladnál szebb oldalborda, senki másnak sincs.
Egyoldalas levélből is ripsz-ropsz felismertelek,
bár egy oldalad is többet ér, mint azt te csak elképzeled,
hiszen lélekben érintesz meg,
ha megérintelek!