A mesterséges intelligencia az új kolléga, nemcsak egy folyosói pletyka!
írta: Nagy Éva Katalin (munka-és szervezetpszichológus, tréner, azaz szervezeti lélekfejlesztő)
Az elmúlt évtizedekben a mesterséges intelligencia egyre nagyobb térhódításának lehettünk tanúi. Egyre többször találkozunk vele, akár felismerjük, akár nem, és az őt érintő jövőképek különbözőek és igen széles skálán mozognak. Viszont a mesterséges intelligencia esetén sok még a kérdés is, amelyek válaszai támogatnának bennünket egy reálisabb jövőkép kialakításában.
Az egyik nagy dilemma, hogy eljutunk-e oda, hogy a munkaerőpiacon túlsúlyban lesz-e a mesterséges intelligencia. Hiszen neki nincsenek olyan alapvető fizikai szükségletei, mint az alvás, evés, de nincs igénye szabadságra, szünetre sem. Nem fog éjjelente forgolódni, hogyan tartsa meg a munka-magánélet egyensúlyát, miközben azon morfondírozok, hogy igénybe kellene venni egy segítő szakember, például pszichológus, coach szolgálatait, hogy a mentális egészségét is biztosítsa önmaga számára. Ezeket a kérdéseket feltehetjük ugyan, de a válaszok esetleges sejtése még nem azt jelenti, hogy be is következik. Azonban ezek a dilemma típusok nem különböznek azoktól a munkavállalói kételyektől, hogy vajon be fognak-e fogadni az új csapatba, mennyire lehet rugalmasan kezelni a munkaidőt, a kávét a cég álja vagy közösen a csapat összedobja rá a pénzt. Egy jól összeállított beillesztési folyamat szép lassan eloszlatja ezeket a bizonytalanságokat, megválaszol számtalan feltett vagy fel nem tett kérdést. A legtöbb vállalatnál ma már természetes, mikor új kollégával bővül a csapat, akkor bevezetik a cég életébe és mindez a szakmai beillesztéssel kombinálva akár több hónapon keresztül is eltart. Emellett a csapatot és szervezetet is felkészítik arra, hogy befogadó legyen az új munkatárs irányába. Nem sajnálják az erőforrásokat, hogy az onboarding minél magasabb hatásfokkal valósuljon meg. Egy jól megkomponált beillesztési folyamat célja és eredménye lehet a dolgozó pszichológiai biztonságának kialakítása, a jó közérzetének és lojalitásának növelése. Nem csak a kezdeti szakaszokban, de egy vállalat egész élete alatt fontos az, hogy illessze a szervezet-csoport-egyén hármasát, legyen szó motivációról, értékrendről vagy érdekekről.
A szervezeti lélekfejlesztői munkám során azt tapasztalom, hogy azon cégeknél, amelyek erre erőforrásokat szánnak, a fluktuáció, a hiányzások, munkahelyi kiégés csökken, ezzel egyidőben nő a munkavállalói elégedettség és a vállalat megtartó ereje. Emellett, egy kiegyensúlyozottabb egyénekből álló szervezet fenntarthatóan tud magas teljesítményt produkálni.
Akkor, miért nem alkalmazzuk ezt a módszert a mesterséges intelligencia tekintetében is? A szervezeti-lélek - akár vezetői, akár csoportos szintjeit tekintve is -fejlesztése során viszont kezelhetnénk úgy, mint egy ’új munkatársat’, akinek az integrálása meghatározó folyamat és lényeges a csoportdinamika tekintetében. A meglévő munkavállalókat, a csoportokat és magát az egész szervezetet illeszteni lehet ezáltal a mesterséges intelligenciához és fordítva. Kevésbé vagyunk hozzászokva, hiszen az embertársainkhoz való kapcsolatunkat a valahova tartozás és a kötődés szüksége támogatja, de tudatos szemléletmódváltással tudunk készülni, és készülnünk is kell a mesterséges intelligencia térhódítására, ehhez egy másfajta szervezetfejlesztés szükségességére.
Úgy hiszem az ember a legfontosabb része a kirakósnak. Minden egyes csoportot mi határozunk meg, akár az egymás közti dinamikával, akár a temperamentumunkkal vagy éppen az egyedi jellemzőinkkel. Az általunk kialakított kultúra, szemléletmód alapozza meg a csoport és a szervezet gondolkodásmódját.
A kérdés tehát az, hogy a mesterséges intelligencia az új munkatársunk lesz-e vagy egy ijesztgető szellem, akiről tudjuk, hogy néha megjelenik és létezik, de „még senki sem látta”?