Pinter Gabor mentorunk írása 2024.01.31. (Eredeti írás: LinkedIn article)
Manapság egyre fontosabb a #jövőtudatosság és #jövőállóság, azaz azon képességeink, amelyek réven egyénileg is fenntarthatóan tudunk élni és működni a világban. Egy olyan világban, amely egyre gyorsuló ütemben fejlődik és egyénileg már szinte lehetetlen lépést tartani vele.
Közösségi tudást kell tehát kiépítenünk, amelybe mi magunk is beleadjuk az értékünket, az egyéni speciális képességünket, hogy a feladat vagy probléma jellege alapján tudjuk a legjobb megoldást, kapcsolódást kiválasztani a cél érdekében. Egyben egymást segítve észleljük és lekövethessük a változásokat, hogy folyamatos fejlődést biztosítsunk magunknak, közösségeinknek.
Ráadásul sok területen már a mesterséges intelligenciával felvértezett technológiával is versenyre kell kelnünk vagy azt is meg kell tudnunk ismernünk és kellőképp felhasználnunk ezen technológiákat a siker vagy az eredményesség érdekében.
Bár az MI még gyorsabban fejlődik, szerencsére rengeteg energiát és erőforrást igényel még a nagyon komplex feladatok megoldása, így igazán költséges megoldás egyelőre. Az nem kérdéses számomra, hogy az Artificial General Intelligence (AGI), azaz az általános mesterséges intelligencia kb. 2030-ra már sok tekintetben meghaladja majd az emberi képességeket és számos rutin feladatot ki tud váltani, egyszerűbbé tud tenni vagy épp a monotonitását csökkenteni és váltja ki számunkra. Viszont épp ezen gyors fejlődése és erőforrásigénye a gyengéje, azzal tudunk az emberi oldalon hatékonyak és fontosak maradni, ha megtaláljuk a saját speciális képességünket, megerősítjük ezirányú kompetenciáinkat.
Ugyanis egy ilyen speciális képességben nagyon nehéz meghaladni az emberi kreativitást, tudást, tapasztalatot, érzelmeket, kapcsolódásokat, amiket a munkába bele tudunk vinni magunk is. Ezen sokféle specialitást kiváltani borzasztóan költséges és nagyon szerteágazó, túl komplex feladat lenne, így az MI fejlesztések inkább az általánosan kiváltható, tömeges kompetenciák irányába fejlődnek. Ráadásul ár/érték arányban is megfigyelhetjük, hogy mik azok a komplex problémák, amelyek megérik ezen MI irányú fejlesztéseket és melyek azok, amely nem fontosak annyira, hogy megérje automatizálni, leképezni, azaz megmaradnak humán oldalon még akkor is, ha technikailag megoldható lenne. (Sőt, biztos vagyok benne, hogy sok ma már elindult AI fejlesztési irány és megoldás, nem lesz fenntartható, mivel nem egy valóban kritikus problémát old meg és kiderül, hogy hosszú távon mégiscsak a hagyományos módon kell kezelni, elég hozzá egy-egy ember vállalása, az lesz fenttarthatóbb).
A megoldás mindenképpen az lehet számunkra, hogy olyan tudást építsünk, amely az egyéni specialitásainkat kiemeli és hosszabb távon is fontos egyedi jelleget ad a munkánknak, megtartja a személyes előnyünket. Persze eközben előnyös, ha kihasználjuk az MI előnyeit a munkánkban és felgyorsítjuk vele az elemi tevékenységeinket, hogy aztán hozzáadjuk az egyéni rálátásunkat, specialitásunkat, tapasztalatainkat.
Meg kell keresni miben vagyunk jók, mi az, amit csak mi ismerünk, amit mi gondolunk és tudunk a világról, amit adhatunk a világnak egyénileg. Ezt kell a képzési rendszereknek felismerni és az oktatásnak segíteni, felépíteni, egyénileg képviselhető arculattá és mások számára is megjeleníthető, hasznos tudássá tenni.
Ebben is segíthet egy mentori vagy vállalaton belüli konzultáció, akár önismeret-építésre, tudásmegosztásra, a lehetőségek összekapcsolódására vagy a kompetenciák áttekintésére és az új céljaink kitűzésére irányul.
Legyen a következő időszak az egyéniségek és egyéni értékek, kompetenciák felismeréséé, azaz a speciális képességű emberek kora!