Pintér Gábor MMI alapító mentor a komplexitás változás jellemzésére (egy megjelenő és ismétlődő arányszámra) és ebből fakadó kiszámíthatóságára adott sejtést és elemzést a generációk születési évszám-besorolása, a technológiai korszakok változása és a társadalami korszakok egymást követési példáin keresztül.
Az ötelt megszületése, a fraktálok jellegzetességeinek vizsgálata:
A fraktálok különös lények, az ismétlődő minták generációit mutatják, sokszor végtelenített formában. Egy ilyen ábrázolás, például egy Pollock festmény, bármely részét kivágva és az eredeti méretre nagyítva nehéz eldönteni a különbséget vagy a nagyítás szintjét.
Korábban írt már a Mandelbrot-halmazról is, amely a jellegzetes, szintén sokak által ismert ábráját mutatja az x = x*x+c képletnek a következő x értékek kiszámításához, miközben a generációs nemzedékek egymásra épülésének egyfajta néőpontját/modelljét adja. Ennek egy sokak által ismert ábrázolása, amikor 2 dimenzióban egy színezés alapján jól láthatóvá tehető, hogy mely értékekre tudunk a függvény tetszőleges (véges) számú újra alkalmazásával is a keretek között maradni (1 vagy több határérték felé tartó sorozatok révén) és hol válik kaotikussá a szabály újraalkalmazásának eredménye (az eltérő színek az eltérő számú lépésszámot mutatják). Pár speciális pontban még megviszgálva a Mandelbrot-halmazt és a koordináta-rendszerben elhelyezve a [-1,0] pontban épp az Arany-metszés arányát adja ki az egyenlet x értékeinek (megoldásainak) halmaza. Ez az ún. nyulak matematika-példájából ismert modell a következő generáció egyedszámának kalkulációjára, ami mindig a megelőző kettő generáció összegeként kalkulálható, ami ugye a Fibonacci sorozatra mutat. Viszont például [0,1] pontban -1 és 1 értékek között oszcillálnak a kapott eredmények, így ezekben az esetekben a minták generációi tetszőleges lépésben folytathatók, azaz generáció-építésük és létük szintén folyamatosan fenntartható marad. Több-féle ábrázolásban eltérő színekkel még jobban elkülönítik, hogy hány lépésben maradunk bent, vagy jutunk ki a generáció-építési rendszer keretei közül.
Ezen színek (változásainak mértéke) és a kapott oszcillációk sokaságának növekedéséből, az ún. bifurkációs pontok sűrűsödése adódik. Feigenbaum meghatározta azt az állandót, amely a bifurkációs pontok "távolságainak" arányát adja, ami 1/4,669201... arányt mutat (kb. 0,214169), viszont akkor még nem ismerte fel ennek egy nagyobb, általánosabb jelentőségét.
Pintér Gábor a Feigenbaum állandó segítségével kiszámítható 21,41%-os változást egy rendszert érintő Komplexitás-változás arányának nevezte el. Egy ekkora változást követően már érdemes lehet új rendszerben gondolkozni az elemek közös kapcsolódásait, működési modellezését tekintve is (azaz a növekedés miatt megváltozhat a rendszer szerkezete és akár egy új leíró modell már alkalmasabb lehet a jellemzésére). Mondjuk egy város lakosságának 21,41%-os növekedése már más-más komplexitást és jellegzetességeket mutathat a korábbi városképhez/énjéhez képest.
Ha kivetítjük ezt a gondolatmenetet a mai generációkra és ebben az esetben a korosztályok egyre gyorsuló, egyre kevesebb év alatti jelentős változásainak feleltetjük meg, akkor szintén ez az arány tapasztalható. Az X generáció számára (azonos tulajdonságokkal rendelkező minta alapján) még kb. 19 év kellett (1960 - 1979), hogy utána egy másik minta (Y generáció, 1980 - 1995, 15 év) és (Z generáció, 1996 - 2009, 13 év) már gyorsuló ütemben mutasson eltérő jellegzetességeket, míg az Alfáknál most 10 évnél tartunk (2010-), azaz a Komplexitás-változás állandó alapján megint várható egy új jellegzetességeken alapuló (talán: Béta-nak nevezhető) generáció felismerése.
Remélem, hogy ez az új generáció majd az egymáshoz, a közösségekhez való viszonyulásában és a generációk közötti kapcsolódási igénye alapján határozza meg önmagát! :-) Mindenesetre ezekből az is következik, hogy 2050-re a gyorsuló ütem már 1 évre szűkül, azaz ott már nem beszélhetünk majd ilyesfajta jellegzetességeken elkülönülő vagy új generációról! Ez összhangban lehet a mesterséges intelligencia fejlődésével is, mert 2030-2050 között várható az ASI (Artificial Super Intelligent) fázis elérése, amely meghaladja általánosságban is az emberi képességeket és nemcsak egy-egy szűk kompetencia-területen.
A komplexitás-változás arány alapján a Technológiai korszak-váltásokra és a Társadalami korszak-váltásokra a következő, jól értelmezhető bontás adódik, amely a sejtést alátámaszthatja:
További érdekes, a generációval és azok természetével kapcsolatos fejtegetéseink a következő MMI online előadásokban lesznek elérhetők:
https://www.linkedin.com/events/m-k-dj-nkm-sk-pp-agener-ci-kk-z-ttikapcsol-d-s-jra/